India, egy világ ami egyszerre csodálatos, meglepő, elrettentő de meglehetősen barátságos. Egy kontrasztos világ mely mégis annyira összefonódik. Delhi utcáit járva szinte minden lépésnel elámul az ember, hogy: mi van? Delhi 23 millió embert tömörít egy állandó kavargásban amely soha nem áll meg. Megszámlálhatatlan nyelvű és tipusu embert látni amint valamerre igyekszik megkeresni a napi betevőt. De ami a legmeglepőbb, hogy mindezt a legnagyobb nyugalom mellett, nem hallani káromkodást, veszekedést mindenki végzi a maga dolgát. A forgalom az utcákon leirhatatlan, az egyetlen szabály, hogy értesítsd az előtted, mögötted vagy éppen az oldalaidon tartozkodó járműveket, hogy mi a szándékod, és erre a legjobb mód ha dudálsz! Így hát mindenki dudál egyszerre, leirhatatlan hangzavart okozva, ennek ellenére soha senki nem szidja a masikat, vagy mutogat egyszerűen elengedik egymást, néha hajmeresztő manöverekkel. Ami tán mindennél meglepőbb, hogy hiányzik az az átmenet ami elkülönítené azt a hihetetlen sokszínűséget, a szegénységet a gazdagságtól. Kilépve a fényűző szállodából máris a mindenhol jelenlévő szegénységbe toppanunk, hol a villák közvetlen közelében viskók, omladozó épületek, vagy éppen szemétlerakóba telepített sátortábor található. Egy külön téma a kormányépületek vagy a műemlékek melyek az angol uralom nyomait hordják, általában maguk körül angolkertek révén.
Hát, mocsok, vagy nem, azért én el tudnék fotózgatni ott egy ideig! Köszi, hogy feltetted!
VálaszTörlés