2012. december 11., kedd

Hihetetlen India II


             


Humayun síremléke

  
A Tádzs Mahal kapuja


A Tádzs Mahal - A Paloták Koronája


A Vörös erőd falai

Hihetetlen India

India, egy világ ami egyszerre csodálatos, meglepő, elrettentő de meglehetősen barátságos. Egy kontrasztos világ mely mégis annyira összefonódik. Delhi utcáit járva szinte minden lépésnel elámul az ember, hogy: mi van? Delhi 23 millió embert tömörít egy állandó kavargásban amely soha nem áll meg. Megszámlálhatatlan nyelvű és tipusu embert látni amint valamerre igyekszik megkeresni a napi betevőt. De ami a legmeglepőbb, hogy mindezt a legnagyobb nyugalom mellett, nem hallani káromkodást, veszekedést mindenki végzi a maga dolgát. A forgalom az utcákon leirhatatlan, az egyetlen szabály, hogy értesítsd az előtted, mögötted vagy éppen az oldalaidon tartozkodó járműveket, hogy mi a szándékod, és erre a legjobb mód ha dudálsz! Így hát mindenki dudál egyszerre, leirhatatlan hangzavart okozva, ennek ellenére soha senki nem szidja a masikat, vagy mutogat egyszerűen elengedik egymást, néha hajmeresztő manöverekkel. Ami tán mindennél meglepőbb, hogy hiányzik az az átmenet ami elkülönítené azt a hihetetlen sokszínűséget, a szegénységet a gazdagságtól. Kilépve a fényűző szállodából máris a mindenhol jelenlévő szegénységbe toppanunk, hol a villák közvetlen közelében viskók, omladozó épületek, vagy éppen szemétlerakóba telepített sátortábor található. Egy külön téma a kormányépületek vagy a műemlékek melyek az angol uralom nyomait hordják, általában maguk körül angolkertek révén.

Az egyik a rengeteg piac közül.

Zöldségárus.
Kirakódóvásár itt is.

Szőttesek.

Az utca.

Falatozó.

Újabb árus.

A cipész.

Megint csak árus.

Húsbolt.

Gyűjtögető.


Rhesus majmok az ajakosmedve menhelyen, Agra

2012. augusztus 17., péntek

LIFE URSUS


    E néhány hónapos medvebocs fotója nem teljes, ahogy már az élete se lesz teljes. Sajnálatos módon egy vonatbaleset áldozata lett. Néhány napja az Olt partján találtak rá a vadászok, majd a LIFE URSUS - os csapatunk vette át, hogy próbáljuk megmenteni az életét. A jobb mellső lába súlyosan megsérült, amelyet a műtét során el is veszített de ennek ellenére túlélte a megprobáltatást.


2012. augusztus 4., szombat

Madáritató

Habár már a nyár elején beindult az itató a kertünk végében, idáig várattak magukra az első jobbacska felvételek. Első ízben egy vén diófa gyökerei közé építettem a talajra de ez nem vált be, csak verebek látogatták. Az átépítés meghozta a gyümölcsét és lassan lassan megszokják más fajok is. A fotócsapda lelkesen figyeli éjjel nappal, hogy mikor mi jelenik meg az itatónál, meggyvágók és a rozsdafarkú a leggyakoribb, de eddig még csak az előbbit sikerült lefotózni.

Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes)





2012. július 1., vasárnap

Ojtoz völgye

A zergebogláros rétnek 3 hét elteltével se híre se hamva nem maradt, viszont ugyanolyan szép maradt, helyette réti kardvirág mindenfelé.



réti kardvirág (Gladiolus imbricatus)

2012. június 12., kedd

Ojtoz völgye

Újból a vadcsapásokat járom és néha ilyen réteken át vezet az utam, megunhatatlan!




zergeboglár (Trollius europaeus)




tüzes liliom (Lilium bulbiferum)


2012. május 29., kedd

A pézsmapocok


Kb három hete a szokásos hód szemlémre indultam, ezúttal azonban a város végéről vágtam neki. Ismeretlen a terep, mert már több mint egy éve nem jártam erre, nem valószínű, hogy látok is valamit hisz kora délután van de az igazi célom ugyis, hogy aktiv csúzdát és friss rágásnyomokat találjak ahová majd visszatérhetek fotózni. Erre fel kb negyed órányi gyaloglás után megpillantok egyet amint éppen a túlsó part irányába úszik majd eltűnik a viz fölé hajló gallyak alatt. Ellenőrzöm a képeket de furcsának találom a méretét, fiatal példánynak tűnik. Letelepedek a magas parton, hogy utána járjak a dolognak. Nem kell sokat várjak hallom az ismerős csobbanást, és már újból látom amint a part irányába tart sőt ki is mászik, nem vagyok rest fotózok. Meredek a part de kimászik majd eltűnik az ágak között. Közben lecsekkolom a képeket és rá kell jönnöm hogy nem is hóddal van dolgom hanem pocokkal, pézsmapocokkal. Közben újból felbukkan, nagy meglepetésemre egy marék friss zöld fűvel a szájában majd újból eltűnik a vacka irányában.


pézsmapocok (Ondatra zibethicus)