Csetepaté

Széncinege (Parus major)

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

És íme eljött a várva várt pillanat.

 

Csuszka (Sitta europaea)

 

 

 

A csuszka és a harkálynak kitett diót ezek a kis tollgombócok is szivesen látogatják, pillanatok alatt kiszedik a dió tartalmát.

Barátcinege (Poecile palustris)

Szajkó portré

Ma először jött testközelbe ez a szajkó, sajnos mikor 2 m-nyire volt, nem várta meg míg ráfordítom az obiektívet, aztán lelépett, de a diónak úgysem tud ellenállni, majd legközelebb.

Szajkó (Garrulus glandarius)

A lecke feladva

Ma végignéztem az utóbbi 3 napban a madáretetőnél felszerelt fotócsapda videó felvételeit és eddig széncinkék, kékcinkék, barátcinegék, erdei pinty, szajkó, csúszka, és verebek látogatták meg az etetőt (nem számolva a két piszut). Remélem, hogy szép sorjában mindeniket sikerül majd lencsevégre kapnom. 

Széncinke (Parus major)

Elkezdődött

Széncinke (Parus major)

Már kb. egy hónapja elkezdtem az etetést de csak most volt időm, hogy beüljek a lessátorba, de amit láttam az nagyon biztató, egy egész sereg madár látogatja az etetőt.

A szerencse mellém szegődött a mai napon, egy friss szarvas nyomra bukkantam és gondoltam megpróbálom becserkészni, egy fiatal bükkösbe vezetett ahol a gazdája is éppen tartózkodott, soha nem sikerült ennyire közel kerülnöm egy szarvasbikához.

Megjött a tél. Egyik napról a másikra a nyakunkba szakadt egy harminc centis hótakaró. De ennél jobb nem is történhetett volna, már már azt kezdtem hinni, hogy nem csak a madarak költöznek el hanem sok más állat is velük megy, ugyanis hetek óta nehezünkre esik felismerni a nyomokat a száraz és fagyott talajon. De, ahogy megérkezett a hó megnyugodtam, nem mentek sehova!

A Madarasi Hargita felhőbe burkolózva, a Fertő-nyeregből.

Egy magányos farkas léptei a friss hóban.

Még nem merültek téli álomba teljesen.

Újabb erdőlakók

Vízirigó (Cinclus cinclus)

Hason csúszva közelítettem meg ezt a két apróságot, úgy elvoltak egymással, hogy rám sem hederítettek.

Őszi megemlékezés

Valaha egy legelőn nevelkedhetett, majd körülötte a fiatal erdő megvédte a pusztulástól, szép kort megért, kerülete 3 méternél is több.

Így kezdődött.

Majd fokozatosan erőt vett.

Míg a csupasz erdő maradt.

De a látszat csal, az élet ugyanott lappang.

Ennyi látszott ma a felsőháromszéki medencéből a Musát tetejéről.

Az erdő lassan téli álmába merült, a levelei lehulltak és egységes szőnyegként terül szét maga alá rejtve az ismert utakat, ösvényeket, szinte felismerhetetlen a táj. Nem is találjuk a csapásokat ahol pár héttel ezelőtt szinte nyüzsgött az élet, keresztül kasul szötték az erdőt, ennek ellenére egy váratlan és meglepő erdőlakóba botlottunk amint a vastag avarban a világ összes türelmével keresgélte a mindennapit, egy szalonka, egy erdei szalonka, amit eddig csak a vadászmesékből ismertem.

Erdei szalonka (Scolopax rusticola)

Kalaszló

Az Ojtoz völgye az egyik legszebbnek számít nálam, meredek lejtők, sok apró vizesés, rengeteg vadcsapás, aminek külön örvendek mivel itten szereltem fel a fotócsapdáimat. Annyiban könnyű a  dolgom, hogy sok lehetőségük nincsen az állatoknak a mozgásban, egyazon ösvényt használ a medve, farkas, híúz, őz, szarvas, disznó így hát itt akármi is lencsevégre kerülhet. (ezekről majd később)

"Az erdő, mint a szépasszony, öltözik, vetkőzik, minden évszakra van ruhája"

Halaság, Torja

       A torjai Begyenkő völgyében nagyon sikeres napunk volt, újabb türelmes urálira bukkantunk, melyet nem nagyon zavart a fényképezőgép kattogása, jól elvolt az egérlesőjén. Aztán az erdőszélén egy keresztes viperába botlottunk. A reggeli hidegben még elég kába volt szegény de így is elég agressziv, "slow motion-ban" támadta a kezem, de végül ő vesztett, de megúszta egy kis gyámbászással.

Uráli bagoly (Strix uralensis)

 

Keresztes vipera (Vipera berus)

A mai túra sajnos nagyon szomorúan végződött kb 3 órányi ásás, emelés, húzás-tólás árán sikrült az autót kiemelni egy dagonyából, de az odaút megérte, íme:

Uráli bagoly (Strix uralensis)

Ma az erdőt járva egy fotocsapdának megfelelő helyet keresve ebbe a furcsa képződménybe botlottam.

Mésztufa kúp

  A földrajzos évek jutottak eszembe és hamar rájöttem, hogy mi is ez, forrásmészkő vagy mésztufa vagy travertinó. A képződmény elég érdekesen alakult ki, egy völgy falára rakta le a mésztartalmát egy eléggé bővizű ásványvízforrás ami a közelben ered, és ami a legfinomabb amit valaha kóstoltam. A kúp méretéből ítélve nem éppen mai képződmény, több száz esetleg ezer éves is lehet.

Porcelán

Sztázis

Pillérek

Az elmúlt hét elég nagy iramban telt el, így a fotózás is el elmaradt de néha meg meg álltam néhány percre. Az erdő gyönyörű hisz az új őszi "kollekciót" viseli.

Reggel korán indultunk, hideg volt és ködös de a Hatod tető így a legszebb, nem lehetett kihagyni, hogy meg ne álljak fotózni.

Az erdő sötét volt és hideg, kihaltnak tünt habár biztos hogy ott voltak a kiváncsi szemek valahol de nem bújtak elő a rejtekből. Nem is csoda a Kakukkhegy lábánál 10 centis hó és csonthideg fogadott.

Holnaptól újra terep, heti négy nap az erdőben, a kamerák előkészítve, elemek feltőltve már csak a medvék, híúzok, farkasok hiányoznak, de itt van a bökkenő is hisz a kamerákat nem éppen kedvelik. Szerencsére az idő is kedvez, elmúltak a nagymelegek és egyre közelebb a tél, az állatok meg egyre aktívabban keresik a táplálékot, hogy még a hó előtt felszedjék magukra a tél átvészeléséhez szükséges zsirréteget. Az idei év jó volt számukra, gyümölcs termett bőven makk is akad elég gyakran plusz még az erdők szélére vetett termőföldek is biztosítottak némi eleséget, igy hát jöhet a tél...

Szemtől szemben

Egy probléma medve esetéhez riasztottak Bardocra ahol a naplemente biztosította  a fényt, hogy a ködben eltűnő templomtornyokat lefotózhassam, egyéb dolgom amúgy sem akadt, hisz a medve elkerülte aznap a helységet.